Fel- vagy leszámoljunk az inflációval?

Az infláció hatása mindennapi életünkre jól ismert. A pénzromlás következtében nő a termékek ára, és ez teszi szükségessé a bérek emelését is. Ha nem lenne infláció, akkor egy kiló kenyér ára még mindig 21,1 Ft-ba kerülne, mint 1990-ben.

Az infláció várható változásáról a Magyar Nemzeti Bank ad ki előrejelzést, míg a tényleges értékét a Központi Statisztikai Hivatal méri. A nyilvánosan közzétett adatokból megtudhatjuk, hogy évekre visszamenőleg mekkora volt az adott évben az infláció, és hogy mekkora inflációval terveznek az elkövetkező időszakokban.

Ha gazdasági, pénzügyi elemzések készítése közben több év adatait akarjuk összehasonlítani, akkor sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az infláció hatásával is számoljunk. Könnyen megtévesztő lehet, ha két év összehasonlításánál csak a nominális (számszerű) értékeket vetjük össze, és nem a reálértékekkel (inflációval korrigált adatokkal) dolgozunk.

Példaként vegyük a gyógyszertárak közfinanszírozott gyógyszerek eladásából származó bevételeinek alakulását. Ez az érték 2010-ben 51,7 milliárd Ft, míg 2013-ban 46,2 milliárd Ft volt. A két érték nominális összehasonlítása azt mutatja, hogy a gyógyszertárak bevétele három év alatt 10,6%-kal csökkent. Azonban időközben nem csak a bevétel csökkent, hanem az infláció hatására a pénz értéke is. A 2010-ben megszerzett 51,7 milliárd Ft az infláció hatásával számolva 2013-ban már 57,7 milliárd Ft-ot érne. Az általános árszínvonal emelkedés hatására ennyi lett volna szükséges ahhoz, hogy arányaiban a gyógyszertárak bevételei ne csökkenjenek. Ehhez képest 2013-ban a közfinanszírozott gyógyszerek kiadásából keletkezett bevétel mindössze 46,2 milliárd Ft volt.

A reálértéken történő összehasonlításból kiderül, hogy a gyógyszertárak valójában három év alatt a közfinanszírozott gyógyszereken realizált árrésük 19,9%-át vesztették el. A bevételkiesés annak ellenére volt ilyen hatalmas mértékű, hogy időközben történt egy árrés átcsoportosítás is a nagykereskedőktől a kiskereskedők részére. A közel 20%-os bevételkiesésért főleg a generikus árverseny és a társadalombiztosítási ártámogatásra jutó finanszírozás csökkenése tehető felelőssé.

Az árrésből származó bevételcsökkenést a kormányzat nem árrés alapú, de közfinanszírozott gyógyszerek kiadásához kapcsolódó két költségvetési forrással igyekszik kompenzálni: a generikus ösztönzővel (3,6 milliárd Ft) és a gyógyszertári szolgáltatási díjjal (4,5 milliárd Ft). Ha ezt a két támogatást is az árrés jellegű bevételek közé soroljuk, akkor azt kapjuk, hogy az elvárt 57,7 milliárd Ft helyett még mindig csak 54,3 milliárd Ft bevételt könyvelhetnek el a gyógyszertárak a közfinanszírozott gyógyszerek forgalmazásából, ami reálértéken még mindig 5,9%-os csökkenés 2010-hez képest.

Emellett fontos megjegyezni azt is, hogy ahhoz, hogy a kompenzációként kapott díjak megőrizzék értékállóságukat, a mértéküket legalább az infláció értékével emelni kellene. Az alábbi táblázatok azt mutatják, az adott évben mekkora mértékű emelés lett volna szükséges ahhoz, hogy reálértéken a gyógyszertárak bevételei ne csökkenjenek:

Mint az a fenti számokból is kiderülhetett, nem elegendő arra törekednünk, hogy a gyógyszertárak számára hozzáférhető bevételek az évek során nominálisan szinten megmaradjanak, hanem időről-időre gondoskodni kell arról is, hogy az infláció hatásával korrigálva legyenek. Ellenkező esetben az ágazat bevételei hosszabb távon nemcsak, hogy nem növekednek, hanem jelentősen csökkenni is fognak.