Három szükségtelen elem a gyógyszerellátás szabályozásában

Szerző: | 2017. ápr. 26. | Blogbejegyzés

A gyógyszertári munkánk során számos jogszabály rendelkezéseivel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy szabályosan végezhessük a tevékenységünket. Sok olyan előírás van, ami ugyan nem könnyíti meg az életünket, de a minőségbiztosítás érdekében mindenképpen be kell őket tartani. Vannak azonban olyan rendelkezések is, melyek hatályban vannak, és a betartásuk is kötelező, de semmi hasznuk nincs a gyógyszerellátás minőségének szempontjából. A mai bejegyzésünkben három ilyen rendelkezést mutatunk be.

Az ellátott betegek száma a megrendelőlapon

Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló miniszteri rendelet lehetőséget ad az orvosoknak arra, hogy az egészségügyi tevékenységükhöz szükséges gyógyszereket a gyógyszertárakból megrendelőlapok segítségével szerezzék be. Ezeknek a megrendelőlapoknak az orvosi vényekhez hasonlóan rendelkezniük kell az előírt alaki kellékekkel ahhoz, hogy gyógyszert lehessen rájuk kiadni.

A 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet 9/A. § (3) bekezdése szerint:
„A megrendelőlapon fel kell tüntetni a gyógyszereket rendelő orvos nevét, pecsétjének azonosítható lenyomatát, sajátkezű aláírását, azon személyek számát, akik ellátására a gyógyszert rendelték, a gyógyszert felhasználó intézmény, vállalkozás megnevezését, címét, a rendelés dátumát.”

A rendelet által felsorolt alaki kellékek valóban fontosak és szükségesek a gyógyszerek jogszerű felhasználásának érdekében, egyet kivéve. Érthetetlen ugyanis, hogy miért kell feltüntetni a megrendelőlapon az orvos által, az adott készítményekkel ellátott betegek számát. Ezt a számot ugyanis az orvos legjobb esetben is csak megtippelni tudja, pontosan kiszámolni nem. De teljesen mindegy az is, hogy jól tippel-e vagy sem, mert annak sincs semmi következménye, ha rossz számot ír fel az orvos.

A jogszabály rendelkezése szerint az orvosnak a jövőbe kellene látnia, és előre kellene tudnia, hogy a megrendelőlapra felírt gyógyszereket pontosan hány beteg kezelésénél fogja felhasználni. Miközben tudjuk, hogy az így rendelt gyógyszerek folyamatosan ott vannak az orvos rendelőjében, vagy az orvosi táskájában, hogy bármikor elérhetőek legyenek. A példa kedvéért vegyünk egy több ampullát tartalmazó injekciós készítményt. Lehet, hogy arra lesz szükség, hogy ezt az orvos egyetlen betegnek adja be, de az is előfordulhat, hogy minden ampullát más beteg kap meg. Sőt, ha nem lesz rá szükség, akkor akár le is járhat a felhasználhatósági ideje a rendelőben.

A lényeg természetesen az, hogy senki nem tudja előre megjósolni, hogy pontosan hány betegnél használják fel ezeket a gyógyszereket az egészségügyi szolgáltatóknál. És ha ez így van, akkor teljesen fölösleges kötelezővé tenni, hogy az orvos találomra ráírjon egy számot a megrendelőlapra.

Gyógyszertári azonosító a kiadott vényekre

Az teljesen egyértelmű, hogy szükség van a szigorú szakmai előírásokra a vényköteles gyógyszerek expediálásához, és a támogatott gyógyszerek elszámolásához. Az is magától értetődik, hogy a gyógyszer expediálásakor bizonyos adatokat a vényen kell rögzíteni. Erre például akkor lehet szükség, ha a felírt készítményt helyettesítjük, vagy kevesebb mennyiségű gyógyszert expediálunk. Viszont van olyan adat is, amit teljesen felesleges a vényen rögzíteni.

44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet 17. §-a szerint:
„A gyógyszer kiadójának (készítőjének) nevét (kézjegyét), a gyógyszertár nevét, címét és azonosításra alkalmas jelét, valamint a kiadás keltét a vényen azonosításra alkalmas módon kell feltüntetni.”

Mindenki pontosan tisztában van vele, hogy a társadalombiztosítás felé az elszámolás alapja ugyan az orvosi vény, azonban maga az elszámolás elektronikusan történik, és nem papír alapon. Minden egyes NEAK vény egyedi azonosítóval van ellátva, amihez a gyógyszertári rendszergazdai programok automatikusan hozzárendelik a gyógyszertár, a kiadott készítmény és az expediáló adatait is. Ezek az adatok egy elektronikus nyilvántartásba kerülnek, ahonnan bármikor le lehet őket kérdezni.

A NEAK felé az elszámolás elektronikusan, a vényazonosító alapján történik. Nem azért nem lehet egy vényt kétszer elszámolni, mert lebélyegezzük a gyógyszertári bélyegzővel, hanem mert a NEAK rendszere ellenőrzi a beütéseket, és nem engedi, hogy ugyanazzal a vényazonosítóval kétszer igényeljenek támogatást. A gyógyszertáraknak szintén nincs szüksége erre, hiszen ők is a saját elektronikus nyilvántartásukat fogják használni.

A későbbi ellenőrzések lefolytatásának érdekében indokolt, hogy a gyógyszertárak a vényeket 5 évig megőrizzék, de teljesen felesleges, hogy kiadásnál a gyógyszerészek a vényen rögzítsék a gyógyszertár nevét, címét és azonosításra alkalmas jelét, valamint a kiadás keltét. Szerencsére hamarosan érkeznek majd az elektronikus vények, ahol ez az előírás végleg okafogyottá válik.

Az ideiglenes fiókgyógyszertár működési engedélye

Az utolsó rendelkezés, amit bemutatunk annyiban tér el az előző kettőtől, hogy ennek legalább semmilyen negatív hatása nincs a gyógyszertárak mindennapos működésére. Korábban volt ugyan szerepe a szabályozásban, de mára már teljesen elvesztette jelentőségét.

A tavalyi év egyik újdonsága volt a gyógyszerellátás területén, hogy megjelent egy új gyógyszertár típus, az ideiglenes fiókgyógyszertár. A jogalkotó szándéka az volt az ideiglenes fiókgyógyszertárra vonatkozó szabályozás kialakításánál, hogy minél gyorsabban, és minél könnyebben lehessen engedélyeztetni ezt a fajta gyógyszertár típust. Ez az oka annak, hogy az ilyen fiókgyógyszertáraknak nem kell működési engedéllyel rendelkezniük, és a működési engedélyük fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható.

A Gyógyszergazdaságossági törvény (Gyftv.) 50/B § (4) bekezdése szerint:
„Az egészségügyi államigazgatási szerv ideiglenesen telepített fiókgyógyszertár működtetésére szóló határozata fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.”

A fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható működési engedély azért jó, mert már a kézhezvételtől kezdve érvényes, és a jogerejéhez nem kell megvárni a fellebbezési határidő leteltét, valamint a másodfokú eljárás végét. Ez rendelkezés 2016. május 6-ától hatályos, és egészen pontosan 2017. január 1-ig volt értelme.

Érdekes módon ez az előírás nem a jogszabályi környezet változása miatt lett felesleges, hanem az állami háttérintézmények átalakítása miatt. Ahogy azt egy korábbi blogbejegyzésünkben már leírtuk, a tavalyi év végéig az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) volt az másodfokú hatóság, ami elbírálta azokat a fellebbezéseket, melyeket az OGYÉI tisztifőgyógyszerészeinek döntései ellen nyújtottak be.

Január elsején azonban az ENKK megszűnt, és a másodfokú hatósági feladatait egyetlen másik intézmény sem vette át. Ezzel együtt a gyógyszerészek fellebbezési lehetősége is megszűnt, és e nélkül az OGYÉI összes határozata a kézhezvételtől számítva azonnal jogerőssé válik. Ebben a helyzetben pedig a Gyftv. 50. § (4) bekezdése teljesen feleslegessé vált, így akár törölhető is lenne a törvényből.

Ebben a bejegyzésben csak három rendelkezést ragadtunk ki azok közül a szükségtelen szabályozási elemek közül, melyek a gyógyszertárakra vonatkoznak. Biztosak vagyunk benne, hogy maradt még számtalan olyan rendelkezés, aminek gyakorlati haszna nincs, csak feleslegesen nehezíti a gyógyszerészek munkáját. Abban biztosak vagyunk, nem megfelelő jogszabályi előírások mindig is lesznek, de jobb jogalkotási gyakorlattal a számuk csökkenthető lenne.

Hírlevél feliratkozás

Ha szeretnél értesülni a legújabb hírekről, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre.