A homeopátia, mint alternatív gyógyászati módszer, mindig is a viták középpontjában állt. A téma az elmúlt időszakban ismét a nemzetközi és a magyar sajtó figyelmébe került, amikor az ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács (NHMRC) közzétette az erről szóló legfrissebb tanulmányát.
A megjelent cikkek hatására gyakorló gyógyszerészek között is élénk vita alakult ki arról, hogy vajon hogyan illeszthető be a homeopátia a hagyományos orvoslás keretei közé. Mindezek fényében érdemes elgondolkodni, hogy milyen eredménye lehet ezeknek a vizsgálatoknak.
Persze ebben a témában nem könnyű újat mondani, hiszen az érdeklődők számos írással találkozhatnak az interneten. Dr. Csupor Dezső egyetemi adjunktus, az SZTE GYTK Farmakognóziai Intézetének munkatársa gyógyszerészi szemmel dolgozta fel a témát Ködpiszkáló címen vezetett blogjában. Dr. Ipolyi-Topál Gitta háziorvosként fejtette ki a véleményét arról, hogy miért tartja spirituális gyógymódnak a homeopátiát, és miért nem érdemes pénzt és energiát ölni a kutatásokba, a Szkeptikus Társaság pedig a leggyakoribb tévhiteket gyűjtötte össze. Emellett természetesen időről-időre jelennek meg írások a módszer iránt elkötelezett Magyar Homeopata Orvosi Egyesület honlapján is.
A fent említett Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanács metaanalízise során 1800 tanulmányt vizsgáltak meg, melyből végül 225-öt tudtak felhasználni. A vizsgálat eredményeképpen azt állapították meg, hogy a homeopátia nem hatásosabb a placebónál. Természetesen nem kellett sokat várni arra, hogy Homeopátiás Kutató Intézet válasza is megérkezzen, melyben vitatták és kétségbe vonták a közzétett tanulmány módszereit és megállapításait.
A figyelmes olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy számos klinikai vizsgálatot követően hogyan fordulhat elő, hogy még mindig nem jelentették ki mindenki számára egyértelműen és világosan, hogy akkor most a homeopátia áltudomány-e vagy racionális gyógymód? Miért olyan nehéz megvizsgálni azt, hogy valóban hatásos-e? A válaszhoz talán közelebb jutunk úgy, ha vetünk egy pillantást arra, hogy hogyan történik egy hagyományos gyógyszermolekula hatásosságának vizsgálata, és hogyan egy homeopátiás szeré.
A hagyományos gyógyszerek esetén a vizsgálatok menete nagyon pontosan meghatározott. A vizsgálatban egyetlen hatóanyag szerepel, melynek hatásosságát egy konkrét betegség kapcsán próbálják megállapítani. A multicentrikus, randomizált, nagyszámú betegen végzett kettős vak kontrollált vizsgálat végén pedig kiderül, hogy az adott készítmény alkalmas-e az adott betegség kezelésére, valamint, ha eredményes volt a gyógyszer fejlesztése, akkor érdemes-e lecserélni vele a már korábban jól bevált terápiát. A legjobb bizonyíték a hatásosságra, ha több, egymástól független kutatás és tanulmány is ugyanarra a végkövetkeztetésre jut.
Homeopátiás gyógyszereknél azonban teljesen más a helyzet. Alapvető különbség, hogy a készítményeket nem egy konkrét betegség kezelésére használják, hanem egy adott tünetegyüttes fennállása esetén. Ennek következtében ugyanazon megbetegedés esetén attól függ az alkalmazandó homeopátiás szer kiválasztása, hogy holisztikusan szemlélve mely tünetek dominálnak. Mindezt a saját szemünkkel is láthatjuk: lapozzunk végig bármelyik homeopátiás tanácsadó kiadványon, és azt fogjuk találni, hogy egy szernek rengeteg indikációja van, illetve egy kórkép esetén is több különböző szert javasolhatnak.
A homeopátiás készítmények kiválasztási metódusa alapvetően meghatározza azt, hogy mit tudunk vizsgálni a terápiával kapcsolatban. Ha ugyanabban a betegségben szenvedő embereket különböző homeopátiás szerekkel kezelünk, akkor az alkalmazott készítmények hatásosságára egyáltalán nem tudunk következtetéseket levonni, csak a homeopátiáéra, mint gyógymódra. Ez az oka annak is, hogy egyetlen homeopátiás szer sem került még ki a homeopátiás gyógyszerkincsből: nem lehet megállapítani, hogy az adott készítmény hatástalan, csak azt, hogy a nem megfelelő betegen a nem megfelelő kórképben választották.
Nem lehet elvárni azt, hogy a homeopátiás készítményeket ugyanolyan vizsgálatoknak vessék alá, mint a hagyományos gyógyszereket, mert az alkalmazás szabályai következtében a vizsgálatban résztvevő betegek a megállapított tünetegyüttes függvényében merőben más terápiában részesülnek. Ha pedig mégis megpróbáljuk alkalmazni a hagyományos vizsgálati módszereket, és azt kapjuk eredményül, hogy a homeopátia nem hatástalan ugyan, de a hatása nem több a placebónál, akkor azt a homeopaták nem fogják elfogadni.
Ebben a helyzetben adódik a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán további vizsgálatokat lefolytatni. A homeopátiát ellenzőknek nem szükséges újabb bizonyíték, a hívőket pedig nem érdeklik a vizsgálatok. A kérdés ezért véleményünk szerint inkább az, hogy milyen irányba mozduljon el a jelenlegi helyzetből ezeknek a készítményeknek a szabályozása és kereskedelme. Mert amellett, hogy a piaci forgalom növekszik, a kritikus hangok is felerősödtek. Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság, az FDA az elmúlt hetekben egy kétnapos tárgyalássorozat keretében hallgatta meg a szakértői véleményeket a homeopátiás szerekről, és ezek alapján indít vizsgálatot annak megállapítására, hogy szigorítani kell-e a forgalmazás szabályain. Idővel persze majd eldől, hogy a törvényhozókra és hatóságokra a módszer hívei vagy a kritikusai lesznek-e nagyobb hatással.
Addig is, amíg ez kiderül, azok számára is szeretnénk ajánlani valamit, akik már belefáradtak a komoly vitákba, és egy kicsit lazítanának: egy klasszikus videó a homeopátiás sürgősségiről, és a Szkeptikus Társaság írása a depotenciálásról.
