A magisztrális gyógyszerkészítés egyik nagy előnye, hogy ipari háttér nélkül is ki lehet fejleszteni gyógyszerkészítményeket egy adott betegség megfelelő kezelésére. A népszerűbb készítmények sok esetben „fantázianevet” is kapnak, melyeket általában a receptúrát kitaláló orvosok után neveznek el, emellett sok gyógyszertár is rendelkezik saját elnevezésű, egyedi összetételű készítménnyel. A kérdés csak az, hogy az orvosok hogyan tudják ezeket a készítményeket vényen és megrendelőlapon szabályosan felírni?
Jogszabályi háttér
A gyógyszertári profilrendelet rendelkezései alapján a gyógyszertárak többféle magisztrális készítményt is forgalmazhatnak. Ezeket két nagy csoportba lehet sorolni:
- a Gyógyszerkönyvben, a Szabványos Vényminták Gyűjteményében és az Állatgyógyászati Szabványos Vénymintákban szereplő magisztrális gyógyszerek,
- az orvosi vényen és megrendelőlapon rendelt egyedi összetételű gyógyszerek, illetve a gyógyszertári manuálisban szereplő saját előállítású magisztrális készítmények.
Jelenleg a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv (Ph. Hg. VIII.) hatályos, mely az Európai Gyógyszerkönyv (Ph. Eur.) rendelkezései mellett a Ph. Hg. VII. számos cikkelyét is átvette. A Szabványos Vényminták Gyűjteményének (Formulae Normales, FoNo) hatályos VII-ik kiadását az OGYÉI honlapjáról elektronikusan is le lehet tölteni. Az Állatgyógyászati Szabványos Vényminták (Fromulae Normales Veterinariae, FoNo Vet) tekintetében pedig a IV. kiadás van jelenleg hatályban.
Ha az orvos vényre vagy megrendelőlapra szeretne magisztrális készítményt felírni, akkor az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló miniszteri rendelet előírásait is figyelembe kell vennie. Az ide vágó rendelkezés szerint az orvosnak a rendelés során a hatályos Gyógyszerkönyvben, a FoNo-ban, a FoNo Vet-ben, illetve az OGYÉI határozataiban, hivatalos közleményeiben, valamint a vonatkozó jogszabályokban feltüntetett gyógyszerneveket, illetve rövidítéseket kell alkalmaznia.
A magisztrális gyógyszerek szabályos rendelése
Teljesen érthető, hogy a betegbiztonság érdekében csak akkor szabad fantázianéven rendelni magisztrális készítményeket, ha azokat bármelyik gyógyszertárban be tudják azonosítani és ugyanúgy el tudják készíteni. Ez következik a fent idézett két jogszabály előírásaiból is: egyedi elnevezéssel az orvos csak a Gyógyszerkönyvben, a FoNo-ban és a FoNo Vet-ben szereplő készítményeket írhatja fel. Természetesen a rendelésnél a megengedett rövidítéseket is lehet használni.
Minden más esetben a vényre és a megrendelőlapra az orvosnak tételesen kell felvinni a ható- és segédanyagokat, valamint a szükséges mennyiségeket.
Különleges esetek
A minden egyes új FoNo hatályba lépésével a korábbi szabványos vénygyűjtemény automatikusan hatályát veszti. A folyamatos átdolgozások egyik következménye, hogy egyes készítmények már nem kerülnek be az új FoNo-ba, vagy csak megváltozott összetétellel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adott készítmény egyik napról a másikra kikopik a gyógyszerellátásból.
Ha az orvos úgy ítéli meg, hogy a beteg igényeinek legjobban egy már nem hatályos FoNo-ban található készítmény felel meg, akkor nyugodtan felírhatja azt. Az egyetlen kitétel, hogy nem használhatja a korábban hivatalos nevet, hanem ugyanúgy tételesen kell rendelnie, mint bármilyen más egyedi készítményt.
A nem hatályos FoNo-hoz hasonlóan a gyógyszertári manuálisokban található készítmények előiratai sem számítanak hivatalos receptúráknak, így azokat is minden alkalommal tételesen kell rendelni.
A közforgalmú gyógyszertárak manuálisához hasonlóan az intézeti gyógyszertárakban alkalmazott Formula Nosocomialis készítményei sem számítanak hivatalos előiratoknak, azonban intézményen belüli felhasználás esetén a használatuk megengedett. A fekvőbeteg gyógyintézetek és a hozzájuk tartozó járóbeteg szakrendelések az ellátáshoz szükséges gyógyszereket az intézeti megrendelőlapon rendelhetik meg az intézeti gyógyszertártól. A munka megkönnyítése érdekében ezeken a megrendelőlapokon nem kell minden egyes alkalommal tételesen felírni a Formula Nosocomialis készítményeit, hanem lehet hivatkozni a fantázianévre is.
Abban az esetben viszont, ha az orvos a kórházból vagy a szakrendelőből távozó beteg számára szeretné felírni vényre az intézeti gyógyszertár egyik előiratát, akkor azt szabályosan csak úgy teheti meg, ha tételesen írja fel. A nem így kiállított receptek szabálytalanok, így azokra gyógyszert kiadni, vagy támogatást elszámolni nem lehet.
Összefoglalásként elmondható, hogy magisztrális gyógyszerek rendelésénél az orvosnak alapvetően minden készítményt tételesen kell rendelnie, kivéve a hivatalos kiadványokban szereplő előiratokat. Hivatalos előiratnak csak a hatályos Gyógyszerkönyvben, FoNo-ban és FoNo Vet-ben szereplő receptúrákat lehet tekinteni, ezeket az orvos a hivatalos nevükön is rendelheti. Ha az adott vényt vagy megrendelőlapot nem ennek megfelelően állítottak ki, akkor szabálytalannak számít, és nem lehet rá gyógyszert expediálni.