A Hálózati Gyógyszertárak Európai Szövetsége (European Federation of Pharmacy Chains, EFPC) március közepén tartotta éves konferenciáját, melyről többrészes blogbejegyzésben számolunk be. A konferencia megnyitóján elhangzottakat és az első panel előadásait ebben a bejegyzésünkben mutattuk be, az innovációval foglalkozó második panel előadásairól itt olvashatnak. A konferencia harmadik témája a gyógyszerhiány volt.
A harmadik panel első előadója Nathalie Moll, az EFPIA főigazgatója Brüsszelből jelentkezett be.
Előadása elején bemutatta, hogy számtalan helyen keletkezhet hiba az ellátórendszerben, ami miatt gyógyszerhiány alakulhat ki. Gond lehet az alapanyag gyártással, a hatósági eljárásokkal, probléma adódhat a kis- és nagykereskedelemben, de akár egészségügyi szakemberek is okozhatnak problémákat a munkájuk során. Mindannyiunk közös célja, hogy ezekből a hibákból a lehető legtöbbet elkerüljük.
A közelmúltban a gyógyszerhiány már nagyon forró téma volt az uniós szervezeteknél, amit csak fokozott a koronavírus-járvány. Az Unió jelenleg is dolgozik egy tanulmányon a gyógyszerhiány okairól, melyből már most látszik az, hogy egy olyan komplex problémával állunk szemben, melynek nem létezik egyszerű megoldása. A tanulmány elkészítésében egyébként nagymértékben támaszkodnak az Európai Gyógyszerazonosítási Rendszer Rendszer (EMVS) számaira is.
Az mindenképpen fontos lenne, hogy legyen egy jól használható és egységes definíció a gyógyszerhiányra. Jelenleg eltérő módon határozzák meg nemzeti és uniós szinten is a gyógyszerhiányt, ami nehezíti az adatok összehasonlítását és a közös irányelvek kidolgozását. A közös definíció mellett az iparnak szüksége lenne egy egyszerű, központosított és megbízható eljárásra is az adatszolgáltatáshoz. Ezek segítségével lehetne meghatározni, hogy pontosan mekkora a gyógyszerhiány mértéke, és az hogyan érinti a betegeket.
A koronavírus-járvány a gyártókat is komoly kihívás elé állította, azonban azok sikeresen vették az akadályokat. A járványhelyzet alatt szerzett tapasztalataik alapján három dologra lenne igazán szüksége az iparnak. Az első, hogy pontosabb adatokat kellene szolgáltatni az igényekről.
Gondot okozott például a gyártóknak, hogy az igények felmérésénél nem lehetett biztosan tudni, hogy valós betegigényről, egy becsült adatról van-e szó, vagy egyszerűen csak felhalmozni szerették volna az adott készítményt az adott országban. Az felhasználói igények pontosabb ismeretével a gyógyszerek elosztását is hatékonyabban lehetne megtervezni.
A másik fontos tapasztalat, amit a gyártók szereztek a járványhelyzet alatt, hogy a gyógyszerfelhalmozás mindenképpen káros gyakorlat, akár nemzeti, kórházi vagy a betegek szintjén történik. Sokkal fontosabb lenne az igények átlátható kommunikálása, és a tartalékokat nem nemzeti, hanem uniós szinten kellene képezni a gyógyszerekből vagy a félkész termékekből.
Végezetül fontos a hatóságok rugalmas hozzáállása is, például a kórházi gyógyszerek esetében engedélyezhetik a letölthető betegtájékoztatókat, vagy zöld folyosót alakíthatnak ki a gyógyszerek szállításához a lezárások idején.
A panel második előadójaként Andrej Pardo, a Sandoz dél-, kelet- és közép-európai régiójának vezetője osztotta meg meglátásait a gyógyszerhiányokról.
A Sandoz európai gyógyszergyártóként nagyban épít arra, hogy a gyártás nagy része ezen a kontinensen maradjon, melynek eredményeként a késztermékek több, mint 90%-a, a hatóanyagok 40%-a, az ömlesztett termékek több, mint 80%-a itt készül. Az eladott gyógyszerek több, mint 90%-a kapcsolódik az európai termeléshez.
A terveik között említette, hogy a gyártási lánc védelme érdekében, a következő években szeretnék az antibiotikum termelést teljes egészében az unión belül tartani. Ennek érdekében az osztrák kormány segítségével bővítik a Kundl-ben található gyárukat, mely az egyetlen integrált antibiotikum gyártóhely Ázsián kívül. A kapacitás bővítésével a teljes uniós piac penicillin igényét le fogják tudni fedni.
Andrej Pardo az ellátási láncok bonyolultságára azt hozta fel példának, hogy egy átlagos késztermék elkészítéséhez több, mint 350 alkotóelemre és 295 napra van szükség. Ha ezek egyikénél bármilyen fennakadás történik, akkor már gyógyszerhiány léphet fel.
A gyógyszerhiányok csökkentésére több lehetőséget és feladatot is felvázolt. A gyártók feladata a megbízható ellátás megteremtése. A biztosítóknak megfelelő árazást és támogatási rendszert kell kialakítaniuk, hogy a piacokról ne árazódjanak ki a gyógyszerek. Az orvosok felelőssége, hogy hiány esetén helyettesítő készítményeket írjanak fel, a gyógyszertáraknak pedig jól fel kell mérniük a betegek igényeit, és elejét kell vegyék a betegek gyógyszerfelhalmozásának.
A Sandoznál több stratégiát is alkalmaznak a hiányok megakadályozására. Az egyik, hogy folyamatosan elegendő készleteket halmoznak fel a gyártás folyamatosságának biztosítására. Ugyanazt a készítményt legalább két gyártóhelyen készítik, és nagy hangsúlyt fektetnek a lejáratok figyelésére, hogy hosszabb lejáratú biztonsági tartalékuk legyen a késztermékekből. Emellett megpróbálják előrejelezni a várható hiányokat, hogy minél hamarabb lépéseket tudjanak tenni a problémák megoldására.
Pardo szerint a gyógyszerellátás hosszú távú fenntarthatóságához szükség lenne az adatok átláthatóságára, a termékek megfelelő árazására és az egészséges verseny kialakítására. Emellett sokat segítene az adminisztráció csökkentésében, ha gyorsabb és hatékonyabb, digitális eljárások állnának a rendelkezésükre. Ezeken kívül bizonyos esetekben a hatóság rugalmasabb hozzáállása is hozzájárulhat a hiányok leküzdéséhez.
A panel harmadik és egyben utolsó előadója dr. Feller Antal, a Gyógyszer-nagykereskedők Szövetségének (GYNSZ) elnöke és a Hungaropharma vezérigazgatója volt.
A gyógyszerhiányokkal kapcsolatban az első problémának ő is az uniós szinten egységes definíció hiányát emelte ki. Például Bulgáriában, ha egy adott gyógyszerből kevesebb van raktáron, mint az adott hónap várható fogyásának 65%-a, akkor már gyógyszerhiányról beszélnek. Ezzel szemben Franciaországban akkor számít hiánycikknek egy adott gyógyszer, ha az ellátás fennakadása miatt a gyógyszertárak nem tudják az előre meghatározott időben ellátni a betegeket. A megszabott határidő a kezeléstől függ, azonban nem lehet több, mint 72 óra.
A gyógyszerhiány definíciója sokban különbözik a különböző országokban, van, ahol egy várható előrejelzés, mint például Bulgáriában, és van, ahol egy észlelt jelenség, mint például Franciaországban. Emellett a jelentési rendszerek sem egységesek, és a probléma megoldása érdekében tett intézkedéseknek csak kis része uniós szintű, a többségük tagállami hatáskörben történik.
A magyar szabályozással kapcsolatban elmondta, hogy a gyártók kötelessége, hogy a gyógyszerhiányról értesítsék a hatóságot és a nagykereskedőket, valamint támogatott gyógyszerek esetén az egészségbiztosítót is. A nagykereskedőknek pedig kötelező jelentenie az OGYÉI-nek, ha beszerzési nehézségekbe ütköznek egy adott készítménnyel kapcsolatban.
Feller Antal elmondta, hogy a Hungaropharmán belül egy saját definíciót és fő teljesítménymutatót (KPI) alkottak a gyógyszerhiány meghatározására. A saját meghatározásuk alapján akkor beszélnek hiányról, ha nem tudják kielégíteni maradéktalanul a gyógyszertárakból érkezett igényeket a készletükből. A KPI mérésével meg tudják határozni a hiány mértékét a cégen belül. A GYNSZ elnöke kiemelte, hogy ez a mutató 2020-ban átlagosan két és félszer nagyobb értéket mutatott, mint 2017-ben.
Több lehetőséget is felvetett azzal kapcsolatban, hogy mit tehetnek a gyógyszer-nagykereskedők a helyzet javítása érdekében. Az információk jobb megosztásával például elkerülhető a felvásárlási láz kialakulása, amely további hiányt tud generálni. Emellett a parallel import és egyedi import segítségével alternatív beszerzési források után nézhetnek. Ezek azonban sajnos általában drágább lehetőségek.
A gyógyszerhiányok okai között megemlítette, hogy a hazánkban további nehézséget okoz a piac kis mérete, a magyar nyelvű csomagolás, a gyógyszerek alacsony árszínvonala és a generikus verseny.
A koronavírus-járvány hatásaival kapcsolatban elmondta, hogy kezdetben nagy igény jelentkezett a kezelésre használt gyógyszerekből (pl.: antibiotikumok, altatók, fájdalomcsillapítók) és néhány vény nélkül kapható gyógyszerből és étrend-kiegészítőkből (pl.: C-vitamin). Emellett hirtelen nagy mennyiségű újfajta termékeket kellett beszerezni korábban ismeretlen gyártóktól (pl. maszkokat és fertőtlenítőket). A logisztikát nehezítették a lezárások, valamint a hirtelen megugró igények is.
Előadását Feller Antal a készülőfélben lévő, gyógyszerhiányok kezelésére szolgáló új uniós irányelv bemutatásával zárta le.
